John Green-Csillagainkban a Hiba Értékelés

Sziasztok!
Ma egy rendkívül különleges könyv értékelést készítettem el számotokra. John Green Csillagainkban a Hibáját, amit ha eddig nem tudtátok immáron 3 éve mondhatok a kedvenc könyvemnek és filmemnek egyaránt. Elég sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását azért hiszen fantasztikusat szerettem volna írni.Ám most elhatároztam, hogy eleget vártam, szóval most olvashatjátok is az értékelésem.

2014.május 15.-én InterCom posztolt egy előzetest a filmről, amit megnéztem, és egyből meg tetszett. Majd meg néztem még egyszer,majd még egyszer. Aztán elkezdtem megmutogatni mindenkinek az előzetest.Az akkori legjobb fiú barátomnak abban az időben volt születésnapja, ezért vettem neki 2 mozi jegyet. Ő azt választotta, hogy megnézhetjük ezt a filmet. Tiszta fangirl üzem módban voltam azáltal,hogy végre láthatom azt a filmet, aminek betanultam az előzetesét. Majd beültünk a filmre.A film nagy hatással volt rám. Majd hazaértem és nagyjából egy hét múlva elmentem és megvettem a könyvet,amit nem sokkal később el is olvastam. Már az előzetesnél tudtam,hogy ez a film más lesz. Több lesz számomra,mint csak egy film.Ezután megnéztem a legjobb barátnőmmel, akivel végig sírtuk az egészet. Majd megnéztem anyukámmal, és még rengeteg emberrel. Nagyjából 9x alkalommal néztem végig a filmet, 2 alkalommal olvastam a könyvet és kis millió alkalommal gondoltam rá. Ha valaki meg kérdezi, hogy mi a kedvenc filmem/könyvem a válaszom biztosan ez lesz, gondolkodás nélkül. Majd ezután az emberek meg kérdezik,hogy miről szól és én elkezdem elmagyarázni, hogy van ez a lány Hazel, aki rákos, ő találkozik egy sráccal Augustussal, aki csak rákos volt. Ekkor az emberek már elkezdenek furcsán, ferde szemmel nézni rám.Rendkívül sokszor megkapom azt a kérdést, hogy miért olvasok ennyire szomorú könyveket, és főleg miért szeretem ezt ennyire.

Hazel története inspirál, rendkívül sok erőt gyűjtök az ő erejéből. Nem is nagyon tudom, hogyan fejezzem ki magam. Ez a történet nekem lett írva. Ezt már 3 évvel ezelőtt is tudtam, és most is tudom. Nem hiszem, hogy van valami egyáltalán amit ennyire közel tartok a szívemhez, mint ezt a könyvet/filmet. A két főszereplő az életem részei. Tudni illik Hazel körmei mindig sötétkékre vannak festve, nem is volt meglepő,amikor megvettem a kék körömlakkomat és csakis azt használtam, hogy én is úgy nézzek ki mint Hazel. 1 évre rá kaptam egy nyakláncot, rajta a jellegzetes Okay? Okay. felirattal. Szerintem nem is kell nektek ecsetelnem, mennyire boldog voltam. Meg akkor is, amikor nem rég megtaláltam egy turiba a filmről készült pólót,ami jó is rám. Szinte sírtam a boldogságtól.

A könyv rendkívül sokat számomra, ezért nem is szeretnék kiemelni kedvenc részeket, hiszen nem menne. Az első mondattól az utolsóig a kedvencem. Az egész. Kedvenc idézeteket tudok hozni, és hozok is nektek.

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

"Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél."

"-Ez a baj a fájdalommal-mondta Augustus,azután rám pillantott.-Megköveteli, hogy érezzék"

"– Nem beszélhetek a szerelmi történetünkről, így hát a matematikáról beszélek. Én nem vagyok matematikus, de azért ismerem a matematikát. Végtelenül sok szám van a 0 és az 1 között. Van 0.1 és 0.12 és 0.112, és még ezeken kívül is végtelen mennyiség. Természetesen ennél is végtelenebb mennyiségű szám van a 0 és a 2 között, vagy a 0 és az egymillió között. Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások. Ezt egy írótól tanultuk, akit valaha szerettünk. Vannak napok,nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetőleg kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Watersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."
"– Oké – mondta egy örökkévalóság után. – Nálunk talán az oké lesz az örökké.
– Oké – bólintottam."

"Miközben olvasott, úgy hullottam alá a szerelembe, ahogy az ember elalszik: lassan, azután egyszerre."

Ennyi lenne  a bejegyzés. Remélem tetszett nektek. Nemsokára jelentkezem,
Margaréta Blogger