2016. augusztus 6., szombat

2016 Augusztusában olvastam

Neil GaimanSosehol
A történet:
A világ és ami alatta van 
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. 
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?
Véleményem:
Aranyos kis történet volt. Olyan mint az Alice csodaországban, mint azt az író mondta. Mese,ezúttal felnőtteknek. Élveztem a különböző karakterek nézőpontjáról nézni a történetet. Nagyon lassan indult meg úgy,hogy engem érdekelni kezdjen, de amikor igen, akkor szuper volt. :) 
A felső London és Alsó London ötlete fenomenális. Ez a kettő együtt nem más mint az élet. A szereplők különcsége nagyon aranyos volt, ám én nem szerettem meg egyik karaktert sem annyira. Ez lehet,hogy az én hibám. 
Nagyon jól lett megírva, minél előbb elolvasom a másik könyvét is. :)

Markus Zusak - A könyvtolvaj
A tartalom:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Véleményem:
Mielőtt elkezdtem volna olvasni a könyvet,tudtam,hogy a kedvencem lesz. Egyszerű megérzés volt. És nem is történt máshogy. Még a 100. oldalon sem tartottam,amikor kedvencemnek jelöltem. Liesel Meminger egy fantasztikusan okos kislány,aki tud olyan dolgokat,amelyek ha kiderülnének tönkretennék őt és a családját is. A könyvekkel való kapcsolata pedig csodálatos. Ahogy megtanul írni és olvasni lent a pincében a Papája által! 11 évesen egy kiforrót nő,akinek egyénisége van, aki tud titkot tartani és aki érti és becsüli a szavak jelentőségét. Az, ahogy segít a Mamának dolgozni, Papának cigit sodorni és közben be-be surran a polgármester házába olvasni! Csak ámulok. Nagyon szeretem a Max-el való kapcsolatukat és a Ruby-val valót is. 
A legeslegkedvencebb karakterem: Hans Hubermann.  Egy ember, aki megjárta az első világháborút, ahol egy barátra lelt, majd a barát fiának segített. És amikor a zsidók üldözésére került sor,egyből ellenezte, és segített a zsidóknak, lefestette az ajtójukról a sárga csillagot, a megkülönböztetést. Csak sajnos nem sikerült,hiszen újra festették és őt is a megfigyelendők listájára írták.A kapcsolata Liesel-el lenyűgöző! Az, hogy segít a kislánynak a rémálmainál, megtanitja olvasni és írni hajnali kettőkor, megtartja a titkait és eladja a sodor cigijét, csak,hogy a kislánynak könyvet vegyen! Egyszerűen nagyon szeretem Hans-t A világhoz való hozzáállását, a gondolatait, cselekedeteit, és egyszerűen a személyét. 
Rosa Hubermann: Egy nő, aki gonosz és szigorúnak mutatkozik, ám belül egy lágy szívű kedves ember,aki szereti Hans-t és Lieselt is,sőt még Max-ot is.Próbál szigorú lenni és mindent úgy csinálni ahogy kell,de elgyengül néha a szíve. Szeretem Rosa-t. A kedvenc pillanatom amikor elment Liesel-hez az iskolába és ki kikérte, hogy ,, leszidja és megverje" , ám ő csak azért jött,hogy elmondja Max jól van és túlélte a betegségét.
Ruby Steiner. Egy kis fiú, aki éhes, és akinek az életcélja,hogy megcsókolja Lieselt.És ez sem teljesül. Ruby utálja ezt a korszakot és nem látja át.hogy mekkora bajba sodorta magát, akkor amikor Jesse Owensnek a néger férfinak festve futott és jelentette ki,hogy ő a példaképe. Az apjának elvesztése borzasztóan nagy sok volt számára. És amikor őt is besorozták... Tragikus. Lieselhez hasonlóan a végén megértette a korszakot és ez áttörés volt számára. Nem érdemelte meg  a halált. Egy kis fiú volt csupán, aki szeretetre vágyott.
Max Vandenburg.  Egy zsidó férfi, akinek ott kellet hagynia az anyját és a családját a biztos vesztbe és menekülni. Egy férfi, aki nem akart mást, csak azt hogy biztonságban legyen. Akinek mindegy volt,hogy hideg, sötét kamrában alszik hónapokat, étel és ital kevesében, meg egy családban a pincében. Sosem panaszkodott. Semmi miatt. Örült annak, hogy Rosa és Hans ennyit meg tudnak adni neki. A Liesel-el való kapcsolata lenyűgöző Az, ahogy egymás rémálmát segítenek legyözni és segítenek egymásnak a túlélésben. Amikor Max rajzolt egy kiskönyvet Liesel-nek az egyszerűen varázslatos volt. Sirtam rajta. Nagyon szeretem őket együtt. Max egy nagyon jó ember. Az egyik kedvenc szereplőm is.
És végül, de nem utolsó sorba: A halál. A történet narrátora, elmesélője, aki segít átkelni az embereknek a túloldalra. Rosszul gondoljuk. Nem a halál végez velünk, nem ő csak ott van amikor a végünkön vagyunk és megszabadít a szenvedéstől. És igen. A halál is sajnálja az embereket. Különösen azokat, akikkel többször is találkozik. Hihetetlenül ír, elmondja a könyv csattanóját, hiszen ebben a könyvnek nem is a vége az igazán lényeges, hanem az,hogy hogyan jut el odáig a karakterek sokasága.


Hino Matsuri:

Vampire ​Knight 4. (Vampire Knight 4.) 

Fülszöveg:
Yuki és gyerekkori barátja, Zero őrzőként dolgoznak a Cross Akadémián, ahol két diákcsoport tanul felváltva: a nappali és az esti tagozat. A nappali diákoknak fogalmuk sincs róla, hogy éjjelente vámpírok ülnek a helyükön, Yuki és Zero pedig mindent megtesznek azért, hogy ez így is maradjon. Yuki hisz benne, hogy emberek és vámpírok képesek békésen egymás mellett élni, annak ellenére, hogy gyerekkorában kis híján egy vámpír fogai között végezte.

Véleményem:
Rövid, könnyen olvasható történetek világa  a Manga. Általában 10-15perc elolvasni egy ilyen könyvet, úgy hogy én angolul olvasom.Nagyon szeretem ezt a történetet, mindig kikapcsol,amikor ezt olvasom. Szerintem mindenki olvassa el, aki szereti a vámpíros történeteket.

Vampire ​Knight 5. (Vampire Knight 5.) 

Fülszöveg:
Négy évvel ezelőtt egy tisztavérű vámpír, Hiou Shizuka, kiirtotta Zero családját, és őt magát vámpírrá tette. Mielőtt Zero bosszút állhatott volna rajta, Kaname végzett a vámpírral, ám mégis Zerót gyanúsítják a gyilkossággal! És ki lehet a tisztavérűek ellensége? Yuuki megpróbálja megvédeni Zerót és Kanamét is, ám felbukkan Ichiru, Zero öccse, aki gyűlöli a bátyját… Milyen új érzelmek születnek a Cross Akadémia bálja után? Mindez kiderül a kihagyhatatlan 5. kötetben!

Véleményem:
Ebben a kötetben jöttem rá, hogy tulajdonképpen én nem szeretem Kaname-t. Szerintem egyszerűen túlságosan is furcsa és nem szeretem őket Yuuki-val együtt. Team Zero!

Vampire ​Knight 6. (Vampire Knight 6.)

Fülszöveg:
Zeróból, akit az E-szintűvé válás réme gyötör, önkéntelenül is előtörnek Yuuki iránti érzelmei. A vámpírok estélyén Kaname egy felzaklató kérdést szegez a lánynak: „Akarsz vámpír lenni?” Yuuki, akiben kavarognak az érzelmek, elhatározza, hogy visszaszerzi emlékeit. Eközben a sötétség mélyén megmozdul valami… Itt a rég várt 6. kötet, egy Aidou és Kaname múltjáról szóló extra fejezettel!
Véleményem: Wááááá.. Gyülölöm Kaname-t. Idegesít. Egyszerűen minden úgy van, ahogy ő akarja. Zero *-----*

Út ​a vadonba

Fülszöveg:
1990 ​​nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.
Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit.
Jon Krakauer szabadúszó újságíró, cikkeit számos magazin, köztük az Outside, a Smithsonian és a National Geographic közli. Az Út a vadonba a második nagy sikerű könyve, melyet az Ég és jég – az 1996-os, tragikus kimenetelű Mount Everest-expedíció személyes beszámolója – követett. A szerző feleségével Colorado államban él.

Véleményem: