2016. július 26., kedd

2016 Júliusában olvastam

A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.) 

A Moly-os tartalom:
A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.
A saját véleményem a könyvről:
Nagyon rég óta halasztgatom ezt a könyvet. Egyszerűen sosem volt bent a könyvtárban,így nem olvastam. De szuper az,hogy van E-book-om (IMÁDOM!) és azon elolvashattam ezt a könyvet. Hűűű! A történet nagyon tetszett,szinte láttam magam előtt a cselekményt. A film a könyvhöz képest nagy csalódás. Szerettem a szereplőket és magát a világot is. Szerintem az,hogy Percy nem jött rá,egy csomó ideig,hogy ki az apja kicsit hihetetlen. Belegondolva,hogy ők csak 12 éves gyerekek,akik egyedül kelnek útra... Az Isteni világ,amit megismerhettünk közelebb hozta hozzám a Görög mitológiát. Percy és Annabeth nagyon aranyos együtt! Egyszerűen drukkolok nekik! Reménykedem,hogy összefognak jönni. Drukkolok a szereplőknek,Grover-nek is. Kiváncsi vagyok a folytatások miatt. Csodálatos könyv volt,nagyon tetszett az író stílusa is.
Muriel Barbery

A sündisznó eleganciája

A moly-os Tartalom:
Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. 
A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének. 
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket…

A saját véleményem a könyvről:
A kötelező olvasmányaim egyike az idén. Maga a történet érdekes volt számomra,ám Renée és Paloma gondolatai annyira nem tetszettek. Szerintem kicsit vontatott a történet, ám a történet is kívánta is ezt. Voltak vele gondjaim ugyan,kevésbé gördülékenyen olvastam el, lassaban. de a végén megszerettem a főszereplőket,ugyan nem kerültek hozzám nagyon közel. Kicsit hihetetlenek voltak számomra a dolgok. Lehet,hogy ha majd máskor elolvasom, évekkel később akkor tetszik,de most nem annyira jött be nekem. De ízlések és pofonok! ;)

Én és te 

A molyos tartalom:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ne ​​halj meg. Kérlek. Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám…
A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van…
Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az Én és te, melynek szerzője a nagy sikerű előzmények – az Én nem félek vagy a Magammal viszlek – után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről.
A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez.
************
„Életemben először készítek filmet olyan történetből, amelyet félmillióan olvastak vagy olvasnak épp… Lenyűgözött ez a két gyerek…”
(Bernardo Bertolucci)

Véleményem erről a könyvről:
Kötelező olvasmányaim elolvasására szántam ezt a hónapot és egyszerűen imádtam ezt a könyvet is! Sosem voltak még ennyire jó kötelezőim. Egyszerű,szomorú,élettel teli,s ledöbbentő. Nagyon szerettem. Egy nap alatt kiolvastam. Csak leültem és olvastam és olvastam. Olyan volt,mintha ott lettem volna.Nagyon sajnáltam Oliviát azért amit éppen átélt és Lorenzo-t is,akinek szerintem jobb lett volna ha elmondja az anyjának,hogy nem ment el sielni és segítséget kér inkább. Lehet,hogy akkor Olívia túlélte volna ezt,bár ez sem lett volna akkor sem garantálható.Sajnos a drog nagyon el tudja rontani az embert. A végén nem derült ki,hogy mi történt Lorezoval,de szerintem boldog volt, és szerzett barátokat,nyitott lett az emberek iránt is. Hiszen amikor Olivia lent volt vele a pincében rá volt kényszerítve a beszédre és az ismerkedésre is.Számomra hatalmas élmény volt ez a könyv,mintha nem is egy könyv lett volna,hanem egy valós történet,ahol ott voltam. A továbbiakban szeretnék majd az írótól másik könyveket is elolvasni.

Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

A Moly-os tartalom:


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​​tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével?
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D’Avenia első regénye – az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű – nagyszerű olvasmány.
A saját véleményem a könyvről:
Újabb kötelező. Ezúttal is egy olyan,ami a szívemig hatolt,majd megérintett. Leo egy irtó jó karakter. Beatrice-hoz kötő szerelme nagyon szép,ám így külső szemlélőként láthattuk igazán az egyoldalúságát és a komolytalanságát,plátóiságát. Mindenki számára volt egy szerelem,amiről úgy gondolta,hogy igazi,ám később rájött,hogy a szerelem nem is olyan érzéseket kelt. Nagyon szimpatikus volt számomra Silvia karaktere. Az igazi szeretete Leo felé. Lenyűgöző könyv,számomra hasonló mint a kedvenc kötetem John Green- Csillagainkban a hiba c. könyv. És ezért is szerettem,és azért is mert mégis más. Nagyon örülök neki,hogy ezt a könyvet kaptuk az egyik kötelező olvasmányomnak,hisz csodálatos. A Moly-on lévő vélemények között láttam,hogy mindenki kötelezőnek ajánlja. És igen! Mi megkaptuk!

Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.)

A Moly-os tartalom:


Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)
„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)
A saját véleményem a könyvről:
Mielőtt Megismertelek... Ó... Nem is tudom nagyon már milyen volt az életem azelőtt Mielőtt Megismertelek téged Will Traynor és Louisa Clark!

Véleményem a könyvről:
Azt,hogy ezt elolvashattam története van. Szóval inkább avval kezdem: Szóval megnéztem a Film előzetest,bele szerettem. Vagy 20szor megnéztem, majd elkezdtem kérdesősködni,hogy ki szeretne velem jönni majd rá vettem 2 barátomat,hogy eljöjenek velem. Majd csináltunk egy csomó képet Rólam és a Nagy Plakátról a Mozi előtt. Minden Plakátot megöleltem,simogattam,fotóztam.Majd megnéztük a filmet. Úristen! Végigsírtam a filmet! Vagy nevettem és annyira,hogy sirásig vagy bőgtem. Amikor meg vártam,hogy megcsókolják egymást és végre megtörtént tapsoltam és ordítottam egy olyat: Igen! :D Hát igen… IMÁDTAM! A barátaim azt mondták nem jönnek velem többet moziba. Aztán mosolyogtam. És mivel volt nálam annyi pénz kijelentettem,hogy: Ezt meg kell vennem könyvben! Így lementünk az ottani Libribe és Könyvmolyképző-be is. És nem volt! Nagyon kiakadtam,mert azt mondták nagyon elfogytak a könyvek. Így hazamentünk, majd ujra metróra ültem és megrendeltettem a Libribe. Pár nap múlva pedig a kezemben volt. És olvashatttam. Úgyanazt éreztem itt is. Mielőtt vége lett volna olyan 100oldallal előtte, amikor Will elmondta,hogy elmegy Svájcba leraktam és mást csináltam. Egyszerűen nem akartam,hogy meghaljon. Vártam,hogy a könyv újra irja magát. De nem tette.
Imádtam ezt a világot. A szereplők nagyon kőzel nőttek a szívemhez különösen Louisa Clark és Will Traynor. A történet tökéles volt… Hm… <3

A Legyek Ura

A Moly-os tartalom:
„Született ​​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.

A saját véleményem a könyvről:
Szintén Kötelező olvasmányom az idén.És ezt is nagyon szerettem. A történet fantasztikus, a szereplők szintén. Maga az ötlet,hogy sok fiatal fiú egy szigetre kerül,és úgy próbálnak boldogulni hihetetlen. A kis gyerekek ötletei remekek. Ralph és Röfi,Simon, Samseric a kedvenc szereplőim. Viszont Jack-ét egyszerűen ki nem állhattam. Brr… A kis fiúk megvadulása,szétszóródása és bolondulása várható volt,hiszen ki tudná megtarni az ép elméjét, egyedül, a társadalomtól elzárva, felnőtt segítség nélkül. Szörnyű belegondolni,hogy ezek a gyerekek mennyire kicsik, 6éves kortól vannak 12 évesig. Ennek a korosztálynak szüksége van a vigyázásra és gondozásra, ők még nagyok kicsik. Még a 12 éves is. Tragikus. És a halálesetek megrázóak. Rettentően sajnáltam azt a pár (számomra kedvenc) karaktereimet. 
Csodás könyv.remek írásmód, és gyönyörű történet. Mindenkinek el kéne olvasni.

Poszeidón (Szirénia öröksége 1.)

A Moly-os tartalom:

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. 
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?


A saját véleményem a könyvről:
Nyaralásomra vittem el, a parton olvastam ezt a könyvet és nagyon oda illő témája is volt,szóval boldog voltam ettől. Bár talán kicsit többre számítottam. Amúgy nem nagyon szeretem a sellős történeteket, bocsánat Galén: sziréneseket. De nagyon sok helyen láttam a harmadik részt, és azt hogy mindenki azt olvasta felkeltette az érdeklődésem. Kicsit olyan sablon szerű volt: A lány nem tudja,hogy ő egy más fajta lény, addig amíg nem jött egy helyes srác aki elmondta,hogy nemcsak más,hanem egy nagyon fontos személy, a fiúval együtt és a többiek csak rá vártak és szükségük van rá,különben meghalnak. Kicsit kiszámítható volt a történet, de a szereplők érdekesek voltak. 
Összességében szerettem. könnyű nyári olvasmány volt,rövid és aranyos. :) 
Kiváncsi vagyok a többi részre is.



Vampire Knight 1. (Vampire Knight 1.)

A Moly-os tartalom:
Yuuki és gyerekkori barátja, Zero diákprefektusként dolgozik a Cross Magánakadémián, ahol két diákcsoport tanul felváltva: a nappali és az éjjeli tagozat. A nappali diákok azonban nem is sejtik, hogy éjjelente vámpírok ülnek a padokban, Yuuki és Zero dolga pedig az, hogy ez így is maradjon. A lány hisz az emberek és vámpírok békés egymás mellett élésében, annak ellenére, hogy gyerekkorában kis híján egy vámpír fogai között végezte…

Vampire Knight 2. (Vampire Knight 2.)

A Moly-os tartalom:
Yuuki és gyerekkori barátja, Zero diákprefektusként dolgozik a jónevű Coss Magánakadémián, ahol két diákcsoport tanul felváltva: a nappali és az éjjeli tagozat. A nappali diákok azonban nem is sejtik, hogy éjjelente vámpírok ülnek a padokban, Yuuki és Zero dolga pedig az, hogy ez így is maradjon. A lány hisz az emberek és a vámpírok békés egymás mellett élésében, annak ellenére, hogy gyerekkorában kis híján maga is egy vámpír fogai között végezte.

Vampire Knight 3. (Vampire Knight 3.)

A Moly-os tartalom:

Hino Matsuri véres-romantikus vámpírmangája a műfaj egyik legismertebb futó sorozata. Yuuki és gyerekkori barátja, Zero diákprefektusként dolgozik a jónevű Cross Magánakadémián, ahol két diákcsoport tanul felváltva: a nappali és az éjjeli tagozat. A nappali diákoknak azonban nem is sejtik, hogy éjjelente vámpírok ülnek a padokban, Yuuki és Zero dolga pedig az, hogy ez így is maradjon. A lány hisz az emberek és vámpírok békés egymás mellett élésében, annak ellenére, hogy gyerekkorában kis híján maga is egy vámpír fogai között végezte…
A saját véleményem a könyvekről: 

Az első három könyvet együtt értékelem. Egyszerűen imádtam őket. Még most kezdtem belecsobbani  mangák világába,de már most imádom. Az animét már láttam és egyszerűen szerettem azt is. Csodálatos könyvek voltak. Számomra nagyon könnyen olvasható,kevesebb mint egy nap alatt olvastam el őket. Nagyon szeretem Zero-t és Kaname-t is,bár az én két kedvenc szereplőm Shiki és Rima. Egyszerűen oda vagyok értük! Bár most már Zero-ért is! :)
A többi könyvet már csak angolul tudom ugyan elolvasni,mert magyaarul nem találom. De nem gond. (Az angolban most a 22.fejezetnél tartok)


A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.) 

A moly-os tartalom:

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?


Az én véleményem a könyvről:
Nagyon szép borítója van ennek a könyvnek,nyárias,könnyednek tűnt. Többek között ezért is vettem ki a könyvtárból csak vidám borítósú könyveket most a nyárra. Arra viszont nem számítottam,hogy egy disztópiát fogok olvasni és kapni. Kicsit számomra egy két dolog hasonlított a többi hasonló témájú könyvre(Éhezők Viadala,Beavatott,Útvesztő,Angelfall) ,de ez nem gond. Csodálatos könyv volt számomra. A főszereplő és Rupert számomra eddig még nem volt olyan nagyon ,,imádom őket,mintha a barátaim lennének" hangulata van. Az viszont,hogy a világot az pusztitotta el,hogy az emberek minél tökéletesebbbek akartak lenni, nagyon tetszett. Ezt a tipisú végkifejletet látom nagyon közelinek. Mindenkinek ajánlom,aki szeretne egy nagyon jó könyvet olvasni. Nekem letehetlen volt, 2 nap alatt kiolvastam.


A fény árnyéka (Fényemberek 2.)

A történet:
Egy ​​lány, akiben tudatosul, hogy ő nem csak egy new yorki, szürke egérke, hanem egy természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt, nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt…
„Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli, így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.”
Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű. Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró, eseménydús, romantikus második részéből.
Véleményem:
MÁDTAM!!! Mindent. Az első részben voltak kivetnivalóim, szerintem kicsit túl csöpögős lett,de szerencsére ebben a kötetben már nem volt erről szó. Az,hogy Jane nem szerezte meg könnyen a dolgokat,harcolnia kellet érte, és nem minden sikerült mindig úgy ahogy ő szerette volna. Külön csavar volt benne az,amikor Chris szakított vele. Nagyon megszerettem Matt-et és Abrahamet is. Szerintem nagyon valós és szerethető karakterek, a maguk furcsa módján. Abraham gondolatai a családjáról és az,hogy mennyi szereti őket, egyszerűen nagyon aranyos volt! Matt.. Ő félig gonosz,de látszik rajta,hogy bármennyire is szeretne Utód leni, ő jó. Annyira szereti Jane-t, mint Chris. És a végén lévő elbúcsúzásnál nehezemre esett,hogy nehogy sírjak. Helena és Julién újra együtt! *—-* 
Valahogy már amikor kiderült valahol a közepe táján,hogy Chris-nek két Örző kéne, tudtam, hogy ez lesz a vége, de jól is jött ki szerintem. 
Nagyon jó könyv volt, nem volt vontatott, alig várom,hogy a harmadik részt olvashassam és megtudjam a végét. :)