2015. július 25., szombat

Rebekah sztorija Szeptember1-től 11.-ig

Élt egy lány, akivel történtek rosszak, de nem a legrosszabbak. Ez a lány a mindennapjait élte, amit a naplójába le is írt. Gimnazista volt, barna közép hosszú hajjal és gyönyörű kék szemmel. Magas volt. Nem volt több mint egy átlagos tini lány. Sok barátja volt ám a lány mégis egyedül érezte magát. Elvégezte az általánost és Gimit keresett. A Francia országban élő lány nem volt egyedül. Ott voltak neki a barátai és a családja is. A szülei elváltak még akkor, amikor kicsi volt, ezért nem tudta milyen, ha az ember egy olyan családba nő fel ahol apuka anyuka együtt van talán egy testvérrel is. Nem volt testvére, ám a legjobb barátnője olyan volt neki, mint egy testvér, de mégsem. Más volt. Ez mind még általánosba volt, de most gimi lesz. A lánynak sok terve van ezekre az évekre, de főleg magát akarja megváltoztatni.
De ki is ez a lány? A neve Rebekah, aki egy életre gyűlölte önmagát. Csúnyának tartotta magát, de ez a lány olyan szép volt, mint az álom. Nem volt se túlsúlyos, se sovány. Legjobb barátnői ezt gyakran is mondták neki. Mondta, hogy ja, igen persze, tényleg. De belül a véleménye mit nem változott. Az Espoir Gimit választotta magának. Szeptember volt, és amikor az első suli napjáról hazaért le is írt minden tapasztalatot a sulijáról és az első napról.
rebekah.jpg
Szeptember 01. Hétfő
Ma volt az első napom az új sulimban. Hogy találtam magamnak barátnőt ? Suliba elég korán indultam ahol mindenki köszöntötte a legjobb barátait. Kerestem az osztályt ahova járni fogok. 10.-be megyek. - mondtam egy aranyos boldog lánynak
- Szióka ! Én is oda járok. Te vagy az új lány ? Gondolom, mert eddig nem láttalak itt. Juj, de örülök neked. Juj… Mi nagyon jó barátok leszünk majd. Amúgy engem Kitty Ergin-nek hívnak. Téged ?
- Én vagyok, igen. Rebekah vagyok Rebekah Daene. El tudsz a tanteremig vezetni ?
- Persze, Kövess !
Ez a suli akkora, hogy egyedül eltévedtem volna, De szerintem még az is aki  már ide jár 3 éve. Az osztály a 205.-ös volt. Beléptem én a kicsit sem feltűnő lány, tiszta feketében. Leültem a helyemre. Vagy legalább is szerintem a helyemre, amin egy Helló ! Üdv a sulinkban kártya volt.Elővettem a fülhallgatóm és a telóm és zenét hallgattam. Természetesen közben rajzoltam. Épp két karaktert rajzoltam a kedvenc sorozatomból. Ekkor az ajtón egy lány lépett be aki majd kicsattant  az örömtől. Mi van ezzel a sulival ? Itt mindenki tök boldog ? Hova jelentkeztem én ? My Little Ponny falvába ahol minden boldog ? Örülök. Hányjunk szivárványt. Gyorsan lehajtottam a fejem hátha nem vesz észre. De észr vett. Oda jött mellém leült.
Szia ! Daisy vagyok. Te vagy gondolom az új lány ! Hogy tetszik a sulink ? Honnan jöttél ? és csak mondta a kérdéseit a történeteit mondta és nem úgy látszott rajta mint aki be akarja fejezni most. Vagy akár valamikor. Hát... –mondtam kicsit szaggatózva. És megint mondta, mint aki meg sem hallotta, hogy megszólaltam mondta, mondta és csak mondta. Inkább visszadugtam a fülest. Négy osztályfőnöki után mehettünk haza. Laza nap volt. Ó.. Még be sem mutatkoztam ! Rebekah Deane vagyok egy lázadó 16 éves punk emo-gót keverék. Keresem magam, a gimis életem és a barátaimat.  Párizsban élek. Az álom országomban. Mit is mondjak még magamról ? Hogy lettem én emo-gót keverék ? Eleve tudod, hogy mi az ? Elmesélem.

Minden egy napos reggelen kezdődött, amiről azt hittem a legjobb napom lesz. Tudni illik én egy hippi féle lány voltam, semmi divat érzékkel. Volt egy fiúm is Frederik ő mindig mellettem volt. Megvédett a többiektől. Azon a reggelen is velem volt. Hat óránk volt és utána hazamentem. Ő ott maradt a suliban, mert foci edzése volt. Ott maradt a kedvenc könyvem az udvaron. Visszamentem érte, hiszen péntek volt. A közös padunkon volt hagyva. Felvettem, és ha már itt voltam gondoltam be megyek a tesi terembe meglepem őt. Erre a tesi öltöző előtt találtam Frederiket. Persze nem egyedül. Éppen egy lánnyal csókolózott. Egy lánnyal ? De nem akárkivel. Az ős ellenségemmel. Frederik meglátott és köszönt. Oda jött hozzám, mit sem figyelve a lányra. Arcon csókolt. Megkérdezte miért vagyok itt ? Erre én : Hogy miért vagyok itt ? Hát, hogy lássalak evvel a libával ! Elkezdett védekezni, hogy ez nem így van, ahogy én láttam. Meg, hogy szeret. A lány csókolta meg őt. Csak, hogy én 2 percet álltam ott előttük.
- Tudod mit Fredrik ? Nem érdekel ! Ugye ő jobb ? Hát legyél vele boldog. Itt az a gyűrű amit egy hete adtál szerelmed zálogából. Akkor is ott volt ő mi ?
-  Nem, ez csak ritka baleset volt. Bocsáss meg !- nem hiszem el! Tovább hazudik!
   Te tudod mit ? Igen. Régóta itt van nekem. Ő legalább többet megtesz nekem, mint te ! Utáltam hallgatni a nyávogó hangod, a bajaid. És a gyűrűt is csak bele ejtetem véletlen a szekrényedbe, Alisának akartam vinni. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Oda jött hozzám megemelt eldobott, Alisa belém rúgott, mint egy kis rongyba. Felkeltem. Elmentem haza. Onnan a korházba. Darabokra tört a kezem. Másnap gipszben mentem suliba és emo-gót ruhába. Ahol a fiú, akivel együtt nőttünk fel a barátnőjével és  a menőkkel állt kacagva engem. Meglepődtek, amikor bementem a ruhámon. Ettől fogva vagyok, aki vagyok. Emo vagyok hisz traumától vagyok ilyen. A hajamat is néha úgy hordom. Gót vagyok hisz  hosszú ruhákban járok, fekete körömmel és fekete sminkkel. De ezekről az élményeimről, múltamról nem szeretek beszélni.

megcsalasregen.jpg
A házunk 2 emeletes az én szobám a felsőn van. Anyáé és a mamámé pedig lent az elsőn. Papa is ott van. Lementem enni. Papa pont akkor jött haza a munkából.
-          Hello Papa !-  köszöntem.
-           Szia, kincsem ! Milyen volt az első nap ?
-          Semmi nem volt. Holnap majd jobb lesz. Neked a munkád ?
-          Jó, de fárasztó. Megyek is pihenni.
Megnéztem mit csinál anya. Anya olyan mintha a barátnőm lenne. Mama is. Amikor kicsi voltam mamával beszéltem, anya volt, akivel olyanokról beszéltem, amit mamával nem akartam. Papa pedig az őrző angyalom. Ha féltem oda bújtam mellé. Mellette nyugodt voltam. Ettem egy nutellás kenyeret és egy nyalókával a számban felindultam.
Bepakoltam holnapra. Holnap könnyű napunk lesz. Tele a kedvenc óráimmal.
Holnap egy új nap tele új reménnyel, hogy barátokat szerezek. Nézek is egy részt a Vámpír Naplókból aztán alszom.


Szeptember 02.Kedd

Ma felkeltem és úgy éreztem ez egy jó nap lesz. Felvettem a kedvenc ruhám és felraktam szokásos sminkem, a kesztyűm szóval a minden napit. Fel vettem a deszkám és elindultam suliba. Tudom elég furcsán nézhettem ki egy gót csaj deszkával.  Bekapcsoltam a telóm, közben ettem egy banánt és elköszöntem otthon beraktam a fülest, a lejátszási listámat és elindultam a suliba. Bementem a terembe. Leraktam a tatyóm és a mellettem ülő lánnyal beszélgettem. Meg tudtam, hogy Kitty - nek hívják és mindene a rózsaszín. Tud és szeret gitározni és, hogy neki sincsenek barátai. A mögöttem ülő padban egy lány ült. Csak lányok voltunk. Rá is kérdeztem, hol vannak a fiúk ? Októberig külön tanulnak. Hát jó, akkor a fiúk ebben a suliba Októberig: 0 esély, hogy valakinek valaha tetszek :  -99, de a sors adott még 1 százalékot. Hogy az 1 százalék nyerjen az lehetetlen, mert az csak jó sorozatokban, könyvekben van. Az első órán kaptunk egy lapot. Adatlap volt. Azt mondta az igazgatónő a rádióban, hogy ezt az adatlapot töltsük ki és hozzuk vissza. Mindenki fog kapni egy kinyomtatott könyvet, amibe minden osztálytársának az adatlapja benne lesz és így mindent tudni fogunk egymásról. Hát okés ilyet se hallottam még soha, de jó. Ne aggódjanak a fiúk/lányok is benne lesznek. Az adatlapra 1 képet magukról és a kép alá az álírást. Mielőtt elkezdenék, írják fel a nevüket a lap tetejére,elég a keresztnév. Őszinte leszek, hisz ha valakinek nem tetszem, így ahogy vagyok, akkor ne tetszek neki sehogy sem. A Képen fontos, hogy látsszon az arcuk ! Folytatta az igazgatónő. Az osztályfőnökiből ki is csöngettek. Jött a történelem. Rendben, nem nyögök be hülyeséget, ha nem tudom, nem jelentkezem. Tisztáztam magamban. Jó akkor menjünk. A napnak gyorsan vége lett. Leckét nem kaptunk.
-          Helló, megjöttem !
-          Szia ! Hogy telt a napod ? 
-          Jól, köszi anyu. Elmeséltem neki az adatlapost neki és mamának.
-          De csodálatos ötlet ! Menj fel és csináld meg ! De előtte egyél valamit !
-          Az jól esne, de csak később.
Becsuktam az ajtót és zenehallgatás közben neki is kezdtem :
tumblr_mdqn46pgu81qm97iuo1_250.jpg
Én és a szobám: <3

Az Adatlapom :

Rebekah

Kedvenc szín : fekete, piros,lila
Kedvenc étel : Nachoes
Kedvenc ital : Cola
Kedvenc eggyütes : Skillet,Fall Out Boy
Kedvenc előadó : Justin Bieber
Kedvenc szám : You lost me(Cristina Aguleria)
Kedvenc könyv :Buried
Kedvenc film : Az éhezők viadala
Kedvenc tévéműsor/sorozat : Vámpírnaplók
Kedvenc szinésznő : Nina Dobrev
Kedvenc színész : Ian Somerhalder
Kedvenc ruhadarab : Lukacsos kesztyű
Kedvenc tárgy : telefon
Példakép : -
Ez volt a jelem az oviban : szív
1 dolog ami mindig nálam van : Our Moment parfüm
Szeptember 03.Szerda
Reggel arra keltem, hogy csörög az ébresztő órám, de nem emlékszem mikor is aludtam el. Na, jó még a rendes ruhámba is voltam, kezemben a telóm és betakarva, hát jó. Na mindegy, bepakoltam, megcsináltam a hajam és a sminkem felvettem valamit és indultam is. A szokásos reggeli zene és mozgás közben elgondolkoztam vajon a nagy ő ennyire eltévedt? Megadjam a házszámom neki? Találjon már ide!!! Elképzeltem milyen is lesz az első találkozás vele.. Üh.... Visszatérve a valóságba rádöbbentem, hogy már oda is értem.
A suli megint tele volt. Engem egy páran megnéztek, de nem vett észre a nézegetőken kívül senki. Egy bizonyos pontig. Valaki belém rúgott,a sípcsontomba. Összezuhantam és egy fiú  meg három lány megállt velem szemben és néztek. Egyszer csak elkezdett nevetni az egyik lány.
- Milyen ronda, magas, kis fekete (inkább nem írom le mi) vagy te? A deszkát meg, ha nem tudnád csak a fiúk szoktak használni.
- Sziasztok ! Rebekah vagyok, az új lány örülök, hogy megismertelek titeket. A magasságom modellhez való, a ruháimat pedig én legalább nem a turiból szerzem. A deszkám meg, ha nem tetszik, ne nézd meg. 
- Azt hiszed, ha itt adod a jó kislány stílust, aki mindig mindenkivel kedves akkor kihagyunk és nem cikizünk akkor tévedsz (ja és persze ők mindent tudnak rólam egyből és belém rúgnak és még én vagyok a rossz.).
- Először is bocsi, de mennem kell, mert tudod, nekem van jobb dolgom annál, hogy másokba rúgjak. Elsétáltam és nem fordultam vissza. A lány, mint később megtudtam Tisa. A srác pedig a barátja volt, akit nem ismerek. A lányok pedig az ő Lb.-ei. Kell neki barát, nem tud egyedül csesztetni minket. Ellenség : Pipa ! Többszörösen. Akkor ez, mint mindig most is meg van. Jól kezdtük az évet. Amúgy a múltkor is azért jöttem el a másik suliból, mert ott nem volt barátom, de még a tanárok is utáltak a stílusom miatt. Leültem a helyemre és folytattam a műalkotásom. Kész is lett becsöngőre. A tanár azonnal kérte is az adatlapokat és furcsa módon le is telt az óra. Második órán megkaptuk a végleges formátumos könyvet, amiben az összes osztálytársunknak benne van az adatlapja. Nincs senki benne, aki olyan lenne, mint én, nem is lehetne hisz én egyedi vagyok.  De még olyan sem volt, aki hasonlít. Gyorsan bekapoltam holnapra, és irány a szerelmem (aki nem tudná a Laptopom az) Szóval facebookoztam egy sort és már este is lett. Reggel felvettem valami jót és elindultam. A suliban egy csajszival tök jót beszélgettünk. Lisának hívják és ő is különc. Nem csak a tulajdonságaival, hanem a vörös hajával kitűnik a tömegből.

Szeptember 04.Csütörtök                 
Ma újabb barátokat szereztem. Dinát és  Kath.-et. Szóval az egész úgy történt,hogy amikor mentem suliba akkor egy csaj felszállt a buszra velem együtt.(ma busszal mentem,mert esett az eső,köszönöm istenem !)És a csaj leült mellém és elkezdtünk beszélgetni, tökre hasonlított rám az ízlése.
A beszélgetésünk:
- Szia! Van kedved beszélgetni?
- Szia! Persze, hogy van! Én Dina vagyok. Te pedig...
- Rebekah vagyok. Milyen rossz idő van,ugye?
- Ja, de én örülök neki, mert amúgy járhatok gyalog és az fárasztó szóval így egyszerűbb.
- Én is csak kár, hogy nem villámlik meg dörög az az igazi, mint a Twilight.-ban! *erőltett félmosoly*.
- Ahh.. Te is szereted? Mondjuk ki nem? Melyik a kedvenc részed?
- A napfogyatkozást imádom! A csatát még fel is vettem és a telómra, hogy nap 24.-ben nézhessem, ha unatkozok.
- Uff... De jó! Nekem ez eszembe sem jutott! Átküldöd? Nekem amúgy az Újhold, mert szeretem, ha egy,,kicsi" depi is van benne! Majd átküldöd?
- Persze, most is!
- Kötve hiszem, hogy most, mert VÉGÁLLOMÁS! És tudod, elválnak útjaink- mondta elcsukló hangon könnyes szemmel és egy percre azt is hitte, hogy komolyan elsírja magát, de aztán a hatásszünetet megvárva elröhögte magát!
Szóval ő  inkább punk féle csajszi. Aztán a suliban egy csajjal tesin beszélgettünk. Tudni kell rólam, hogy én nem tudok tesizni. Elsős korom óta még a kötélre se tudok felmászni. Pontosan ! Semmit ! Minden álmom, hogy egyszer úgy szeressenek a fiúk, mint a gyönyörűeket,ehelyett rám néznek, és mit csinálnak ? Hánynak !! Na, jól van !! -.- . Szóval kiderült, hogy Lisa se jó annyira tesiből, de még mindig vezetek. De most megyek is aludni, mert ma 7 óránk volt és 6-kor keltem, szóval fáradt vagyok.

Szeptember 05.Péntek                                          
Eljött a következő nap, amikor is összegeznem kell a barátaim : Dina,Katherine és Lisa. Hárman !  1 barátot akartam szerezni és kaptam 3.-mat. Szóval ma se Kath se Lisa nem voltak suliba, Dinával lógtunk és a primadonnákról beszélgettünk. Szóval megbeszéltünk mindent róluk.
- Milyen fárasztó lehet mindennap tökéletesnek lenni és játszani a hülyét. –mondtam
- Nem hiszem, hogy ők csak játsszák.
- Igazad van ! Akkor ezt válaszold meg ! Miért hordják úgy a kezüket, mintha eltört volna,miért jó az,ha az ember a kézhajlatára hiszi azt,hogy az a válla ?
- Mert, hát mert.... Passz....
- És miért csak azok a lányok tetszenek a fiúknak?
- Mert szépek, gazdagok.
- Te tartoznál közéjük ?
- Nem, de nagyon is irigylem őket hisz ők a tökéletesek, akik ha csak csettintenek, akkor mindent megkapnak. Élvezném azt az életet.
Annyit beszéltünk, hogy vége is lett a sulinak és haza mentem persze Dinával :
 dina.jpg
Nem hozzánk, hanem hozzájuk és még vagy 1000 témát  átbeszéltünk. A legérdekesebb a fiúk téma volt.
- Hülye szerintem az összes,de viszont helyes. - mondtam
-  Nagyon menők, és akiknek nem kockás a hasuk azok szarok. Nyomik.
Hát, különbözünk ebben Dinától. Ő mindig is más lesz köztünk átlag - nyomik között. Ott aludtam náluk és mivel ő vega én is ettem egy gyümi-zöldség tálat vacsira aztán egy tál chipsel , Colával és gumi macikkal elindultunk felfele. Nagyon elvoltunk, kettőkor azonban elaludtunk, persze Brumi akkor is nálam volt ! Brumi amúgy a plüss macim, aki ha féltem a mellettem volt és minden nap vele aludtam el. Ez ma sem volt másképp. Reggel 9.-kor már fent voltunk és reggeliztünk. Egy tál zabpehely. Méghozzá Cini Minist. Nyamm... Felmentünk egyet hülyéskedni. Párnacsata. Au... Még mindig fáj. Szétvertük egymást aztán karaokéztunk a szomszédok örömére reggel. Kaptunk is tőlük, szóval énekesnek nem mehetek.  Kár ! Szép hangom van, akkor, amikor elmegy akkor tuti ! Táncoltunk, na hát tánc tudásom van. Csak nekem tetszik szerintem, de van. Mindegy az. Ebéd után haza mentem és leültem a Laptopomhoz. És megnéztem a csodálatos és imádni való kicsit sem véres Vámpírnaplókat. Ez után az Originals.-t utána facebookoztam.
Szeptember 06.Szombat
Ma nem sok mindent csináltam. Néztem egy filmet, tanultam szenvedtem, aludni akartam, Macskát akartam sétáltatni (!). Hogy ezt mind, hogy sikerült? Hát így!: Reggel 7.-kor felkeltem,mert egyszerűen nem tudtam aludni és tanultam egy két órát, föcit,kémiát és matekot is.Aztán annyira unatkoztam,hogy az már beleszámít a Guniess rekordba. Aztán néztem egy dög unalom filmet, amin elaludtam és álmomban csillám póni voltam. Jessus! Így belegondolva nagyon durva. 16 éves létemre csillám póni vagyok, az álmomba éppen beszélgetek, amikor mint minden mesében és jó filmben megjelenik a szőke póni és a ronda póni beleszeret egy olyan srácba (esetünkben Póniba) akinél semmi esélye sincs és a srác még is őt szereti blablaba....Mindenki tudja a végét. A gonosz veszít, a jó győz! De miért mindig a jó? Aztán megtaláltam a hallott kutyámnak a pórázát és gondoltam,ha kutyám már nincs,de macskám van sétáltassuk meg azt,de hát szegény Kormi nem úgy reagálta le a dolgot mint egy kutya nem ugatott nem ugrált csak nyávogott kínkeservesen és jól meg is karmolt.De nem is akárhol! De most őszintén én lennék, ha a kezemet karmolta volna meg? Dehogy! A szemem fölé karmolt és hát eléggé fájt és a legjobbat ki is hagytam a felsorolásból! Mehettem a kórházba tetanuszért hajnalban! Jó volt,tényleg!A vasárnapról nem is beszélve!
Szeptember 07.Vasárnap
Tegnap egész nap a kórházban ültem. Már szinte aludtam, de még mindig tartottam a vérző sebemhez a kötést és vártam. És vártam, csak vártam. Semmi mást nem csináltam, csak vártam, még sírni sem volt energiám. A sürgősségin (mert hát ott ültem) irtó sok fajta ember fordul meg. Volt olyan, aki a kezét fájlalta,a lábával bicegett,a fejét verte be és az vérzett szüntelenül. Ott találkoztam össze egy lánnyal is, akivel nagyon jót beszélgettem, de a nevére nem emlékszem. Ő mondjuk 3 percenkét elájult a székben, de azért jó volt vele beszélgetni. Volt, aki bejött, de már nem tudta miért (!) És akkor tudtuk, hogy kicsit részeg, szóval... A sürgősök után, akik olyan bajokkal jöttek be pl: asztmás rohamom van, Egy percre leállt a szívem. Volt olyan is ott, akinek nem volt semmi baja, csak hippohonder. Volt drogos,részeg és olyan is akin látszott,hogy otthon nem élt olyan környezetbe,mint kellet volna. A drogosok, füvesek tőlünk is kértek anyagot,de mi nem tudtunk segíteni. Persze nekem még a szüleim is ott vártak szóval... Nem úszták meg ennyivel. Kaptak egy ásványvizet és egy muffint, hogy egyenek és igyanak, mert biztos kell nekik. Aznap plusz egy dolgot tanultam meg: a drogosok nem érzékelik sem az idő múlását, sem az éhséget se a szomjúságot. Végre én jöttem! Gyorsan elláttak azt mehettem haza. Az egész napot átaludtam,de amit nem aludtam át azt átolvastam,szóval nem unatkoztam. Csöppet se!
      Szeptember 08.Hétfő                                      
Találkoztam pónival, póni lettem sálálálá. Röviden: A mai nap egyenlő volt a fellegekkel. Ma a fiúk tesiét nézhettünk. Úristen, közölték velünk a hírt és csak álltam ott, mert bejöttek a srácok fél pucéran és elkezdtek focizni, és ahogy fojt róluk a víz.... De a srácok abbahagyták.  Jöttek az  a-sok és beálltak hozzájuk focizni és az a.-s lányokból a Primadonnák csak dobálgattak magukat. Olyan lazák voltak, hogy majdnem szétestek. Aztán jött még 5 srác. Az elsőn térdvédőtől minden volt. A második pedig kövér volt. A harmadik pedig leült mellém. A negyedikre nem emlékszem. De az ötödik. Leesett az állam. Persze titokba. Ő nem volt olyan, mint a többiek,nem volt olyan, aki tetszik a Primadonnáknak,de olyan se aki a legrondább,vagyis szerintem nem. Az a srác magas volt, kékszemű és szőke hajú és izmos, de nem voltak kockái. Aztán a sráccal, aki leült mellém elkezdtünk beszélgetni meg tudtam és meg tudtam, hogy Blashinak hívják,mármint Blaskoo Brown.-nak csak Blasninak becézik. Egy igazi kocka és imád hülyeségeket csinálni. De nem olyanokat, amiket a menők. Aztán elmondta,hogy az a srác akit nézek ő Dafkoo Denek vagyis Dee ahogy ők becézik. Dee... <3 Úristen !! Nagyon helyes volt. De most komolyan ennyire feltünően bámulok ? Aztán odajott Blashihoz és beszélgettek én, meg mint a hülye csirke ülök és bámulok. Aztán csak Blashi ordibálni kezd velem : Rebekah ! Hallasz ???  Azt hittem ébresztenek otthon annyira elbambultam. Ja, igen mit is mondtál bocsi ?
 – Nem én mondtam, hanem Dee beszélt hozzád.
- Csak annyit mondtam,hogy Sza ! Dee vagyok. Téged hogy hívnak ? Szi-aa ! Én Rebekah Dean vagyok most jöttem a suliba.
- Okéé. Rebekah akkor megyek is.
 Elmehetett vagy 5 perce és máris hiányzott. Vége lett az órának és hát hú és ha... :) Szóval akkor ennyi volt a napból. Megyek, Vámpír Naplók megyek! 1x06. rész megyek!!(Imádtam ezt a részt!)
 Elkészült az első rajzom ebben a tanévben. Sok idő volt, de itt is van:
 Pont mint Reni szeptember 08.-án én is beleszerettem egy srácba.
 1486801_794129760613465_1090062103_n.jpg

Egy későbbi kép a két főszereplőről. I Love Vampire Diaries!
Szeptember 09.Kedd
  Ma sok idő után egyszer végre boldog vagyok igazán és nem csak mondom, hanem úgy is érzem. :) Remélem ma is láthatom őt, de szinte tuti, hogy nem, hiszen Októberig külön tanulnak, nem is értem mit reménykedek. De reménykedni mindig kell, szóval nem adom fel, ma is láthatom ezért boldog vagyok. Elkapott a hév, még mindig itt ülök reggel az ágyamon és ezt írom, amikor már el kellet volna indulnom. Lehet, hogy ebbe a mosolygásba még elkések. Szóval Indulás! Felvettem a cicámat, Kormit az ölembe egy picit, amíg gondolkoztam aztán szegénykét meg is ijesztettem vele hirtelen felálltam elfelejtve, hogy ő az ölembe van, szóval esett egy nagyot szegénykém. Fújtatott is egy sort. A mostani hangulatomhoz illő kép:
 1779872_453839768078810_840524506_n.jpg
El is indultam suliba avval a feltétellel, hogy boldog leszek, mondjuk ez nem is egy feltétel, hisz ma nem is tudnék nem boldog lenni. Felraktam a sminkem:
 smink2.jpg
Nem a szokásosat, hanem inkább egy élénket, amit amúgy imádtam, de csak boldog alkalmakra amúgy a szokásos sminkem ez:
 smink4.jpg
Látszatra elég nehéz elkészíteni, de már megszoktam, hisz naponta megcsinálom, ami nem tesz, jót a bőrnek tudom, de hát, ha imádom? Engem smink e nélkül látni ritka egy alkalom. Szinte soha.
Szóval,hogy azért ne csak dumáljak tökre felesleges dolgokról, ami senkit sem érdekel el is indulok. :) Végre! Még egy puszit a macskának! Még egy karmolást az arcomnak és indulás. Reggel a szokásosan elindultam.
Eddig minden jó volt. Eddig. Aztán jöttek, akinek ugyanaz a neve, mint a régi Kalisának. Üldöznek? Vagy csak ugyanaz a csaj az? Na, ki tudja? A harmadik óra után minden romokba hevert, az életem, Minden!
Úgy kezdődött az egész, hogy Dee-nek bedobtam a szekrényébe egy rajzot.
Ezután Alisáék megláttak és rögtön válaszoltak is, belém rúgtak.
- Mi van elhagytak máris a ,,barátaid"? Rohansz valaki után? Szerelmes vagy lökött? Csak tudod, téged senki sem fog szeretni! Ronda vagy! Ne erőlködj, még megárt.
Normális esetben rögtön visszavágtam volna egy ezerszer bántóbat,de ez tényleg sziven talált. Aztán csak sirtam. Egy ideje ott lehettem, hisz megjelent Dee és Blashi is!
- Rebekah!-szólt Blashi.(gondolom nem egyszer, mert ez után egy kiabálos jött,csak nem tőle)
- Rebi! - kiáltott Dee. Erre felnéztem odaguggolt hozzám és rám nézett! Mi a baj? Ki bántott? Letörölte az elmosódott sminkem. És én erre, mint egy dedós jobban elkezdtem sírni. - Gyere ide! És közelebb húzott magához és megpuszilta a homlokom. - Ki volt az? Erre meg tudtam már szólalni, mert Dee hangja már kissé megnyugtatott.
- Kalisáék. Erre elmondtam mit mondott. Ő meghallgatott. Blashi behúzott a termükbe egy puszival (arcomra). Aztán azt mondta: Nem vagy te ronda és igenis vannak barátaid! Ne aggódj! Persze kihagytam a sztoriból a szerelmemet és a rajzot. - De indulj órára! És kacsintott! Minden rendben lesz, elintézem. Erre elindultam. Hallottam, ahogy nyitódik a szekrénye és felnevet. Szóval látta. Látta. Látta, ezt már nem tudom kitörölni, örökre tudni fogja, mit érzek iránta.....Ezt már ki nem törölhetem a fejéből. Ha csak... és elgondolkoztam. Nem nincs semmi, ha csak és elkezdtem futni és nyelni a könnyeimet minden erőmből!!! Futottam, futottam és futottam. A 203.-mas elé értem, ami a töri és a föci termünk is egybe. A tanár leszidott. A hátsó pad várt. Leültem. Vártam az óra végét. Ilyen lassan esküszöm egy órám sem telt el. Az órák után az aulában ott voltak a szüleim, hogy készülődjek indulnunk, kell és siessek. Siettem, de még mennyire. Azt mondták a papát bevitték a kórházba. Futottam és megszólalni sem tudtam annyira sírni volt kedvem. Próbáltam visszatartani a könnyeimet nem volt könnyű, de sikerült. Egészen a kocsiig. Ott kitört belőlem a sírás. Egy évnek érzem az utat, amíg oda nem értünk. De odaértem (el sem hiszem). Ott megint kitört belőlem a sírás, és nem érdekelt, hogy az emberek mennyire néznek hülyének, hogy egy magas feketés lány miért sír. De hát miért sírna? Ez egy kórház. Leülhettem, bár eddig is ültem ez a szék megnyugtatott (!?), azt sugallta,hogy minden rendben lesz, csak idő kell hozzá,semmi egyéb. Idő aha, semmi egyéb? De nekem nincs erre időm,se energiám se idegrendszerem. Megint rá kezdtem. Aztán ki jött az orvos, hogy most már bemehetünk hozzá megvizsgálták és azt mondta idézem: Borzasztó szerencse, hogy most jöttek be a kórházba, mert a stroke terjed a testben. Még nem, de később ment volna el akkor komolyabb ügy is lehetett volna belőle. Én, meg mint egy ovis: A papámat akarom. Csak a papámat akarom! Őt akarom látni, mosolyogni! Ennyi! Ennyire nagy kérés? Még jó, hogy arrébb állt az orvos, különben tuti neki mentem volna a sok tiltás ellenére is, csakhogy lássam. Aztán bementem. Ott feküdt. Iszonyú megnyugvás töltött el.

Szeptember 10. Szerda
Lehet, hogy ez most hülyeségnek fog hangzani, mert egy hétvége alatt nem lehet megváltozni. De igazából lehet, mert semmi sem lehetetlen. Megváltoztam, de nem a külsőm, hanem a gondolkozásom, a hozzáállásom a nézőpontom. Lehet ezt akárhogy nézni, de akkor is ezt gondolom. Na, de elég is a csöpögésből, mert még elfolyok.
Az egész úgy kezdődött, hogy Pénteken a papát bevitték a kórházba. Ekkor el is határoztam, hogy meg változok. Na de nem egy világmegváltó megváltozást, de egy kicsit még is megcsináltam. A papának egy trombózisa van. A trombózis egy olyan betegség ami, ha eléri a szívét, akkor az illető vagy meghal, vagy éppenséggel maradandó bajai lesznek. A papának a tüdején volt már. Nem vagyok egy mindenért sírós típus, de ez megint megríkatott. A papám visszajött a halál torkából, csak azért, hogy velünk legyen. Nagyon imádom őt, mert ő egy erős ember, akire mindig számíthatók. Mindig egyetértünk. Mint az anyukámmal, azt szokták mondani, hogy én meg anyu olyanok vagyunk, mint az ikrek. Tényleg mindenünk hasonlít. Kinézet, belső minden! Kivétel egy pár dolgot! Anyukám cukros és vesebajos. Azt mondta az orvos,ha nem fogy le akkor nincs sok neki már hátra. De ő is erős. Megküzd az élettel, miattam. Szóval nekem nagyon összejöttek a dolgok mostanában. A papámmal voltam nap 24.-be, mert tudtam, hogy ez fontos neki. Nem akarom, hogy úgy érezze nem volt miért küzdenie. Volt. Most már úgy állok hozzá a dolgokhoz,hogy élj a jelenben,légy mindenkivel jó viszonyba,mert nem tudod, mennyi időd van még,hogy vele legyél. Nem tudhatod, mikor elalszotok akkor egyáltalán te vagy ő felébredtek e valaha. A haláltól nem kell félni, mert az is az élet része, egy kevésbe kedves és könnyű része,de ezt is meg kell szokni,mert ha nem akkor, amikor ez téged is érinteni fogsz, akkor te nem bírod,idegekkel. Összezuhanhatsz. Nem fogod értékelni az életben többé a szép dolgokat, ha nem teszed túl magad a múlton. Nem tudod akkor élni  a jelent, ha nem kötsz békét a múlttal. Ez az én véleményem, amit ezen a hétvégén tanultam. És így utólag szeretnék hálát mondani az Istennek, hogy megengedte, hogy én egy ilyen remek családba szülessek. Ha te is szereted a szüleid, akkor te is köszönd meg nekik, azt hogy itt lehetsz velük és, hogy élhetsz. Köszönd meg a szép pillanatokat, térjetek nyugovóra avval a hittel, hogy holnap új nap lesz a megbocsájtásra, elfelejtésre és a túllépésre. Evvel kívánok én Jóéjszakát és Szép Álmokat!
Szeptember 11. Csütörtök
Ma 6 órám volt. Nem volt könnyű napom. Na, de nem baj. Hétvégén arra azért volt időm, hogy rajzoljak. Arra mindig van. Elkészült rajzom: tattoo-girl-love-vintage-drawing-favim.com-470403_original.jpg
Ezt a rajzot szünetben Deenek is adtam. Ma csajos délutánt tartottam Lisáékkal. Szuper volt. Elmentünk a plázába és megnéztük a Gru 2.-t én személy szerint már 3-jára látom, de megunhatatlan. :) I LOVE MINIONS!!
 Beszélgettünk, és mint minden csaj vásároltunk és ettünk. Vettem magamnak egy tök jó gatyát és egy pulcsit, kiegészítőket is. :) Imádom! Persze a könyv sem maradhatott ki. Vámpírnaplókos könyvek! Gyertek a mamihoz! :) Ma vettem és már az 50.oldalon tartok. Stefan!! Asszem ő lesz a férjem! . Na  nem is baj, csak kár, hogy ő nem is tud a létezésemről, de mindegy. *legyintés. Mint ez: 
jovanazugy.jpg
  xD. Imádom!! Na de a napomról röviden: menő. A délelőttről annyit, hogy könnyű volt irtóra. Elérkezett az a rész, amit szerintem mindenki utál: Egy kicsit magamról,de ha átlapozod, akkor nem fogod, érteni a történteket szóval olvasd végig, mint a kötelező olvasmányokat,de ami még annál is rosszabb,ha húzzák a könyvet. Én nem fogom. Csapjunk a lecsóba! Irtó jó hangom van, amit mindenki imád hallgatni (kell hazugság is). Nem is! Amúgy tényleg jó hangomat egyedül a macskám és a fésűm hallgatja. Senki egyéb, mert kit érdekelek én? Szóval jól van ez így. A családba mindenki borzasztó hangja van, mindenkit felmentettek belőle, de nekem nagyon jó (szerintem). Nem vagyok egy egoista állat, de azért a hangomat szeretem. Szerethetem nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése