Stephine Meyer- Breaking Dawn-Hajnalhasadás Értékelés

Sziasztok!
Ma egy rég beígért értékeléssel érkezem számotokra, ami nem más mint a Breaking Dawn-Hajnalhasadás Stephenie Meyer-től.

Hosszú idő után végre elolvastam újra az Alkonyat sorozat utolsó részét. Az eddigi értékeléseim a sorozattal kapcsolatban: Twilight-Alkonyat; New Moon-Újhold; Eclipse-Napfogyatkozás.
Az előző rész értékeléséhez hasonlóan, itt is a kedvenc részeimről fogok beszélni, illetve azokról a részekről, amiket meg jelöltem egy kis cetlivel. Ismént el kell mondanom, hogy ez nem egy Twilight- szapuló poszt lesz, szóval ha nem szereted a sorozatot, és azért jöttél,hogy a szidását olvashasd, távozhatsz is.

Kezdjük is el. Az első cetlim  egy jelenet Bella és Charlie között. Elég érdekes, mert az előző rész értékelésében is egy ilyen jelenet volt az első. Szóval itt az történik, hogy Edward és Bella bejelentik, hogy össze házasodnak. Az a fej, amit Charlie vágott!Szinte látom magam előtt a jelenetet, és a lila fejű Charlie-t. Ez a jelenet szerintem rendkívül emberivé varázsolja a történeteket.  Egy kiegészítőként mondanám a második cetli előtt, hogy nem szerettem, hogy Bella úgy gondol az egész esküvőre, mintha fogorvoshoz menne,aki kihúzza a fogait. Miért nem tud egszer boldog lenni, annak, aminek minden lány egyik legfontosabb napjaként tart számon, és amire vágyik? Mert jó, megértem, nem kell érte rajongani, de azért ne legyen már mindig a sírás közelében. A második cetli kicsit későbbi, a nászéjszaka után történik, amikor is Bella rengeteg véraláfutással ébred meg, amitől Edward kiakad, meg tudom érteni azt a dühőt és utálatot, amit saját maga miatt érzett. Ebben a jelentben rendkívül sajnálom Edwardot.
A harmadik cetli  az a jelenet, ahol Bella rájön arra, hogy terhes. Az, hogy Edward lesokkol, teljesen normális szerintem, de az ahogyan beszél a gyerekről már az első pillanatban, amikor még nem is tud róla semmit mindig feldühít. Mi az, hogy izé? Az ugyanúgy az ő gyereke is.Az ötödik cetlim ennek a következménye, amikor is Edward beszél Jacobbal azzal kapcsolatban, hogy beszéljen Bella fejével és inkább legyen tőle gyereke, ha már annyira akar gyereket.Jacob reakcióját imádom, szóval ezt most be is idézem, még a fejezet nevét is, mert imádom:
,, 10. Miért is nem húztam el onnan? Naná,mert egy idióta vagyok.

ÚGY ÉREZTEM,MINTHA...NEM IS TUDOM...mitha az egész nem is lenne valós.Mintha egy rossz vígjátéksorozat vámpíros verziójába csöppentem volna.Ahelyett, hogy én lennék a videómániás lúzer, aki épp most akarja elhívni az iskola legjobb csaját a bálba,a második helyen végzett vérfarkas voltam, aki arra készült, hogy megkérje egy vámpír feleségét, hogy bútorozzon össze vele,és szaporodjanak. Szuper" Ki az az ember, aki ettől nem kezd el sírva nevetni? Hát tuti, hog nem én vagyok az. A hatodik cetli, egy beszélgetést jelöl, ami Jacob és Leah között van,ahol Leah elmeséli Jacobnak, hogy ő mennyire örül, hogy falkált  váltott, hiszen végre nem kell hallania Sam gondolatait. Ez által a beszélgetés által annyi mindent megtudhattunk a lányról.Ezelőtt sosem sajnáltam, ez után jöttem rá, hogy milyen rossz dolga is volt eddig.A kövekező cetli, a hetedik, amikor is Bella szül,majd megszűn lélegezni. Az a pillanat,amikor Edward nem adja fel, hanem csak próbálja felkelteni az ő életének életének értelmét kimodottan szomorú. Sokáig Jacobot sajnáltam,de mostmár tudom, hogy Edwardnak még roszabb volt. Szegényem, annyit szenedett. A nyolcadik cetlim az, amikor Bella és Edward az első közös igazi együttlétüket töltik, most, hogy már mindketten egyenrangú személyek. Imádom, hogy Bella nem próbál finom úri hölgyként viselkedni, hanem végre azt tezsi, amit rég óta szeretett volna.

 A kilencedik cetlihez szintén egy idézet tartozik, ami szinte leírja az én életemet, eltekintve a ténytől, hogy én nem vagyok vámpír és még csak 16 vagyok.
"Szokatlan érzés volt, hogy valamiben tehetségesnek bizonyulok,bár feltételezem,hogy nem meglepő, hiszen most mindent furcsának érzek még.Emberként sosem voltam a legjobb semmiben. Renée-vel egész jól tudtam bánnim de valószínűleg sokan ügyesebbek lettek volna.Mintha Philnek egész jól menne. Jól tanultam,de sosem voltam a legjobb az osztályban. Ami a sporttal állt kapcsolatban,arról jobb nem is beszélni.Nem büszkélkedhettem művészi érzékkel,zenei tehetséggel. Az olvasásért soha seki nem osztogatott kupákat.Tizennyolc év középszerűség után megszoktam, hogy átlagos vagyok. Most ébredtem rá, hogy már rég feladtam minden igyekezetet,hogy bármiből is kitűnjek. Csak kihoztam a lejobbat abból, amim volt, de soha nem illettem bele a környezetembe. Szóval,ez igencsak más helyzet. Most elképesztő voltam,nekik és önmagamnak is. Vámpírságra születtem. Az ötlet megnevetetett, ugyanakkor énekelni is kedvem támadt.Megtaláltam a valódi helyemet a világban.A helyet,ahová illek, ahol ragyoghatok."
A tizedik cetlim egy boldog pillanot jelöl meg, ahol Charlie és Sue, Bella és Edward,Renesmee és Jacob együtt karácsonyozik. A három csodálatos generáció. El tudom képzelni, hogy milyen meghitt lehetett, ám egyben mennyire furcsa is. Főleg szegény Charlinak, aki hozzá szokott, hogy egyedül karácsonyozik vagy kettesben a lányával. Az utolsó cetlim, vagyis a tizenegyedik a csata feszült hangulatát jelöli, és azt, hogy mennyire remekül is lett kivitelezve, ahogyan az egész történet. Nem tudnék mondani egy olyan hónapot, sőt talán egy olyan hetet sem,amikor nem jutna eszembe ez a sorozat. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy elolvashattam és megszerethettem.

Végezetül egy videó Bella és Edward történetéről: