Ez az egyik könyv,amit idén az iskolára kell olvasnom, mint kötelező/választott irodalom. Már annyit beszéltem ezekről a könyvekről, hogy úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy kirakjam ide is a moly.hu-s linkjét azoknak a könyveknek, amiket a sulira kell olvasnom, hátha érdekel valakit. Szóval, ha ide kattintasz, akkor meg is nézheted, hogy miket is olvasok a sulira. Na, de kezdjünk is bele az értékelésbe:
A könyvről nagyon sok jót hallottam, ezért elég magas elvárással kezdtem neki az olvasásának. Tudtam, hogy ez egy Második Világháborús történet, ami tényleg meg is történt. Igazi kemény olvasmány, én mégis a strandon olvastam el az egészet. Gyönyörű borítója van, amin más a díszítés, amikor leveszem a borítóját. Ezeket nagyon szeretem, Amerikában szinte minden könyv ilyen, nálunk sajnos nem. Eddig csak a Legendás Állatoknál és Megfigyelésüknél volt ez így, ami azért elég meglepő, de ez van. Itt kimondottan imádtam ezt, mert mondatok voltak a fehér borítón. Újabb elismerés! Az is ritka, ha a könyvnek más színű a borítója és a borító nélküli része. Remélem érthető miről beszélek. Legyen ennyi elég is a csodás borítóról, de azért hozok róla egy képet, hogy melyik kiadású borítóról beszélek.
A külső borító is gyönyörű,nem? |
SPOILERES RÉSZ:
Nagyon megrázó, hogy Miklós milyen sovány jelenleg és, hogy miket is élt át. Dolgoztatták ott, ahol a társait megölték. Ez vagy a halál. Ez előtt meg kiütötték az összes fogát. Érdekes ötlet volt ez a levelezés dolog. Tetszett, hogy amikor Miklós megérkezik Lilihez, a lányok felcserélik a nevüket, hogy vajon rájön-e a Miklós. És rájött! A legmeghatóbb dolog számomra ebben a könyvben az volt, amikor Lili orvosa elmesélte, hogy hogyan is találtak rá a Lilire. Az, hogy a sok halott ember között feküdt, fogta a barátnője kezét, majdnem őt is felrakták a halottas kocsira, ám akkor meglátták, hogy megmozdul a kisujja. Mindössze ennyi erő maradt egy 18 éves lányban, abban a korszak. Annyi, hogy megmozdítsa a kisujját, és ezért tudták megmenteni őt. Még most is könnyezem, ha erre gondolok. Borzasztó.Erre tényleg nincsenek szavak. Innen tényleg még szomorúbb dolgok történnek. Amikor Miklós barátja megtudja, hogy él még a felesége, és nagyon nagyon boldog. Majd a következő dolog, amit olvashatunk róla az, hogy Miklós megtalálja felakasztva egy szobába, alatta egy levéllel, ami azt közli, hogy a felesége meghalt, egy bomba eltalálta. Miklós tudta akkor is, hogy a felesége nem él, ám mégis ki az, aki képes lett volna elmondani szegény emberünknek? Ezután megtudjuk, hogy Miklós szülei meghaltak, ám szerencsére Lili szülei még élnek. Bele gondolva, a lány alig idősebb mint én, és Miklós sem egy idős valaki, mindössze 25 éves,ennyi idősen borzasztó lehet elveszíteni az embernek a szüleit. Meg persze, az akárhány évesen is iszonyú. Rendkívül szomorú volt, azt olvasni, hogy Miklós tudja, hogy mindegy, hogy túl élte a haláltábort, nemsokára úgy is meghal. Mert a tébécéje végez vele, az az út az erdőben iszonyatosan szomorú volt.Szerencse, hogy amikor visszaért a táborba, épp vonalban volt a Lili. Szerintem, Miklós feladta volna, ha nem tudott volna vele beszélni. Az a vers, amit Miklós írt és amit közöltek az újságban rendkívül gyönyörű, megható. Imádtam, hogy a végén Miklós fogát megjavítgatják, amihez a pénzt a város állta, ahogyan a ceremóniára is, amit végül is megrendezett a rabbi.A könyv végével pedig nagyon kivagyok békülve, rendkívül boldog vagyok, hogy tudom, hogy végül is mindketten meggyógyultak és Miklós már nem is nézegette meg, nem is érdekelte tovább, hogy van-e hajnali láza.
SPOILERES RÉSZ VÉGE
Lili&Miklós |
A Végső Értékelésem a Könyvről:
A könyv rendkívül meghatott, a szívemhez szólt, így nem is kérdéses, hogy hány csillagot adok neki. 5/5 Szeretném megköszönni Gárdos Péternek, hogy megírta ezt a könyvet a szülei életéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése